Senior Couple at the LibraryBüszkén újságoltam barátaimnak, hogy elkezdtem egy újabb idegen nyelvet tanulni. Már jó ideje álmodoztam róla, de mindig volt valami kifogás: nincs időm, nem tudok fix időpontokat bevállalni, meg különben sincs rá szükségem. Most végre rászántam magam. Igaz, hogy csak egy mobil alkalmazás segítségével, de elkezdtem franciául tanulni.

Aztán egyik barátom feltette a kérdést, amire egyáltalán nem számítottam: „Ennyi idősen lehet még tanulni?” Egy pillanat alatt túltettem magam a koromra tett megjegyzésen, és eszembe jutott az a sok-sok kérdés és aggodalmas sóhaj, amit felnőtt nyelvtanulóktól rendszeresen hallok:

Meg fogok én még tanulni angolul?

Tudsz valami módszert ilyen öregeknek, mint én?

Már nem megy úgy a tanulás, mint régen…

Németül olyan könnyen megtanultam, az angollal meg úgy szenvedek.

Nincs időm tanulni, így semmi értelme órára járni.

Az agyam már nem fogad be többet.

A kislányommal szoktam tanulni, de ő sokkal gyorsabban halad.

Valóban nehezebben megy a tanulás felnőttként, de ez korántsem agyunk befogadóképességén múlik. Gondoljunk csak vissza, gyerekkorunkban mi volt a legfontosabb feladatunk: a tanulás. Emellett kellett szakkörre járnunk meg edzésre meg énekkarra, aztán a barátokkal-barátnőkkel lógni meg vihogni, néha kitakarítani a szobánkat és időben lefeküdni. Sokkal könnyebb volt energiáinkat a tanulásra összpontosítani, mert kevés dolog volt, ami elterelhette a figyelmünket. (Persze azért még így is megtörtént…) Felnőttként azonban folyamatosan jár az agyunk a munkában végzett feladatokon, a család ügyein, hogy mi legyen a vacsora, mit vegyünk a gyereknek a szülinapjára, hova menjünk nyaralni, mikor tudunk eljutni a fogorvoshoz, és a lista végtelen.

Húsz-harminc évvel az érettségi után pontosan ugyanúgy vagyunk képesek tanulni, mint régen, csak a bennünket érő információ mennyisége figyelmünket úgy megosztja, hogy egy másfél órás angolóra könnyen elveszítheti értékét. A tanulásnak van néhány elengedhetetlen feltétele. Fontos, hogy saját akaratunkból tegyük, legyen motivációnk, figyelmünket osztatlanul a tanulásnak tudjuk szentelni, releváns és fontos legyen az információ, érezzük a hasznát és rendszeresen gondolkozzunk a tanulandó anyagon. Tulajdonképpen azért az iskolai tanulás sem volt minden szempontból teljesen sikeres; gondoljunk csak bele, mire emlékeztünk egy dolgozat másnapján, vagy akár egy évvel az érettségi után.

Nemcsak a hozzáállás és a figyelem összpontosítása befolyásolja a felnőtt ember befogadóképességét, hanem a környezet által kiváltott érzelmek is. Ha azért tanulunk nyelvet, mert annak hiánya fenyegeti a munkánkat, pozíciónkat vagy jövőnket, a bennünk kialakuló félelem elszívja az energiát az információ beépülésétől. Az is rontja az esélyeket, ha nem tudjuk, mikor fogunk végre úgy beszélni, ahogy kellene, és nem is vagyunk benne biztosak, pontosan hogy kellene; ha a főnök és a kollégák mind jobban beszélnek, ezért kicsit kínos a meetingeken megszólalni; ráadásul olyan igazságtalan, hogy mindenben jók vagyunk, csak a külföldi ügyfelekkel nem megy a kommunikáció, és ezért nem mi kapjuk azt az előléptetést.

A felnőtt agynak millió feladata van és millió hatás és érzelem éri. Egy tökéletes világban minden nap frissen és éberen beülünk egy kellemes, csendes szobába, ahol senki nem zavar, nem gyötörnek problémák és kérdések, emberi kapcsolataink kiegyensúlyozottak, nyugodtak vagyunk és boldogok, és izgatottan várjuk, hogy tanuljunk.

A világ sajnos nem tökéletes, de azért dolgozhatunk rajta, hogy az legyen.

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.